Minden, amit érdemes tudnod a ránk vonatkozó szabályokról cégként és magánszemélyként az online kereskedelem területén.
Amikor az elektronikus (köznapi nevén internetes vagy online) kereskedelem kifejezést halljuk, általában termékek és szolgáltatások online értékesítésére gondolunk. Tágabb értelemben az e-kereskedelem felölel minden, ún. információs társadalommal összefüggő szolgáltatást, amelyet a szolgáltató jellemzően ellenérték fejében, elektronikus úton, távolról és egyedi igény alapján nyújt. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körébe sorolható a szolgáltatások digitális közvetítése (például az adatbankok szolgáltatásai, vagy a webhelyek internetes elérhetőségét biztosító, ún. tárhelyszolgáltatások), az online keresőszolgáltatás, valamint az online reklámtevékenység is.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyik típusa az ún. elektronikus kereskedelmi szolgáltatás, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű online értékesítése, beszerzése, cseréje, vagy más módon történő igénybevétele. Ebbe a kategóriába tartozik, amikor egy fogyasztó webes felületen keresztül valamilyen terméket vásárol vagy szolgáltatást vesz igénybe (B2C ügylet), valamint az is, amikor egy vállalkozás részéről egyéb vállalkozások vagy szervezetek (non-profit szervezetek, kormányzati testületek) felé történik az értékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás (B2B ügylet).
A B2C az angol business to consumer kifejezés rövidítése a kereskedő és a fogyasztó közötti ügyletet jelöli, a B2B (az angol business to business kifejezés rövidítése) pedig a vállalkozások közötti, általában a gyártó és a kereskedő (viszonteladó) vagy a nagykereskedő és a kiskereskedő közti tranzakciók. A B2B ügyletek az ellátási láncban jellemzően időben korábban – a beszerzés, termelés, az áruk elosztása, illetve nagybani forgalmazása során – mennek végbe és általában tartós üzleti kapcsolaton alapulnak, míg a B2C ügylet az értékesítési lánc utolsó mozzanatát jelenti, ami már általában egyetlen tranzakció a fogyasztó felé.
Az online vásárlás vagy szolgáltatás igénybevétele során polgári jogi értelemben egy szerződés jön létre az eladó vagy szolgáltató (különösen, de nem kizárólagosan vállalkozás) és a vevő vagy szolgáltatást igénybe vevő fél (fogyasztó vagy vállalkozás) között. Ha a szerződő felek a szerződés megkötése érdekében kizárólag távollévők közötti kommunikációt lehetővé tévő eszközt alkalmaznak, például internetes webáruházon keresztül, és a felek egyidejűleg nincsenek jelen a szerződéskötés során, az ily módon létrejött szerződés távollévők között kötött szerződésnek minősül, amelyekre a sajátos vásárlói körbe tartozó fogyasztók esetében (B2C ügylet) a jogszabályok többletkövetelményeket támasztanak.
Az internetes webáruházban egérrel történő kattintással kezdeményezett online adásvételi vagy szolgáltatási szerződések megkötésének folyamata nem az általános szerződéskötési menetben zajlik, ugyanis nem az elektronikus utat biztosító fél (kereskedő vagy szolgáltató) kezdeményezi a szerződéskötést, hanem neki tesz ajánlatot az igénybe vevő fél (B2C ügylet esetén a fogyasztó) a megrendelése elküldésével. A szerződés a kereskedő elfogadó nyilatkozatával jön létre, feltéve, hogy az tartalmazza a szerződés lényeges elemeit (úgy, mint a vevő neve, címe, a megrendelt termék pontos megjelölése, ára stb.), ilyenkor a szerződés létrejön a felek között, egyéb megerősítésre pedig (pl.: további telefonhívás vagy e-mail) nincs szükség. Lényeges, hogy a webáruházon keresztül kötött szerződés még nem jön létre, amikor a kereskedő egy általános tartalmú (pl. „köszönjük a megrendelését” típusú) visszaigazolást küld. Az e körön kívül elektronikus úton – például az email útján – kezdeményezett szerződések esetében a szerződéskötés már a normál menetben zajlik, a szerződéskötés a kereskedő vagy a szolgáltató ajánlatával indul, amelyre a fogyasztó tehet elfogadó nyilatkozatot, és a szerződés akkor jön létre, amikor a fogyasztó elfogadó nyilatkozata az eladóhoz megérkezik. Tehát az elektronikus levelezés vagy az azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel között szerződés esetén nem kell alkalmazni a speciális szabályokat.
A jogszabályi rendelkezések megkövetelik az elektronikus kereskedelmet folytató vállalkozásoktól az átláthatóságuk biztosítása és a fogyasztók tájékozott döntéshozatalának elősegítése érdekében a szerződéskötést megelőzően részletes tájékoztatási kötelezettségek teljesítését.
Az Európai Unión belül működő webáruház esetén jogszabályi rendelkezések pontosan meghatározzák a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kötelező elemeit. Az előzetes tájékoztatási kötelezettség betartását a fogyasztóvédelmi hatóság és az Igazságügyi Minisztérium keretein belül működő Internet Laboratórium rendszeresen ellenőrzi.
Az előzetes tájékoztatást
Nem tekinthető egyértelműnek a tájékoztatás, ha az információk egy olyan menüpontban hozzáférhetőek, amelynek elnevezéséből nem derül ki, hogy a fogyasztó ott ténylegesen milyen adatokat talál meg.
Nem közérthető a tájékoztatás, ha a szolgáltató a jogszabály teljes szövegét szó szerint beidézi. Ha azonban szolgáltató az adatszolgáltatás körében a releváns információkat közli a jogszabályszöveg vonatkozó részeit beidézve, a tájékoztatás közérthetőnek minősül.
Nem könnyen hozzáférhető a tájékoztatás, ha az információk a honlapon olyan linkekben vannak elrejtve, hogy azok csak többszöri kattintás után hozzáférhetőek.
A vásárlást megelőzően az alábbiakról kell tájékoztatni a fogyasztót:
A felsorolás egyes pontjainak szövegére kattintva részletes tájékoztatás olvasható arról, hogy az egyes pontokon belül milyen jogszabályi előírásoknak kell megfelelniük a webáruházaknak és az egyéb online értékesítési felületeknek (pl. applikációknak).
© 2025 - Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság
Felhasználási feltételek Akadálymentességi nyilatkozat