A’ Szaloncukor Nemes Tudománya és a’ Vásárlók Védelmének Kiáltványa

I. fejezet: Melyben megíratik, mi légyen a szaloncukor, s miért érdemes azt becsülni

Tudtára adatik minden jó polgárnak, hogy a’ szaloncukor nem csupán édesség, de a karácsony mennyei követe. Valaha úrházak szalonjait ékesíté, most pedig minden jó háznép fáját, függetlenül attól, vagyon-é földjük, vagy csak jó étvágyuk.

Eleddig sokféle módon készíttetik, némelyik fondantos, másik zselés, s akad trüffeles, marcipános, pisztáciás, sőt oly is, mely cukrot nem látott, csak édesítő port.

II. fejezet: A’ Tárolás’ Mesterségéről, hogy az édesség meg ne avasodjék

Az édesség hűvös, száraz és sötét környezetet kíván. Ha a’ szaloncukrot napra teszed, a csoki megolvad, a papír rátapad, s az ünnep keserű lesz, mint a’ rossz bor.

Általános rendelések szerint:

Ki zseléset vesz, az fél évig bízik;

ki trüffelest, az két hónapig reménykedik;

ki pálinkásat, az azonnal nevet.

III. fejezet: Melyben a’ vásárlók okulására az ízek igaz mivolta feltáratik

Óvakodj, jó polgár, a’ csalfaság édességétől!

Mert nem minden pisztáciaízű, ami zöld, s nem minden marcipán, amiben mandulát sejtenél.

• Ha a’ csomagolás „pisztáciaízű”-t mond, tudd meg: csak aromája van, magja nincs.

• Ha „pisztáciás”, ott már valódi mag is rejtőzik – kevesebb, mint kívánnád, de több, mint semmi.

• A’ marcipán nemes eledel, melyhez mandula és cukor kell, nem pedig burgonyaliszt, hamis illatporral.

Ne dőlj be, kedves vásárló, a „limitált kiadású” szólamoknak sem!

A szaloncukor nem attól nemes, hogy Dubajban álmodták meg, hanem attól, hogy nem bántja az ízlelőbimbót és a pénztárcát egyszerre.

IV. fejezet: Az édesítő szereknek bűvös, de kétes természetéről

A’ modern kor ördögi porai között némelyik úgy viselkedik, mint a’ szeleburdi tanácsos: kedves szavú, de könnyen felfordítja a gyomrot.

• A maltitol oly fuvallatot támaszt, hogy még a karácsonyi gyertya is elrebben tőle.

• Szorbit s Xilit: ki gyenge gyomrú, az távol tartsa magát tőlük, mert csúfos következmény járhat.

• Az eritrit hűvös leheletű úr, nemes viselkedésű.

• A stevia keserű tanító, keveset adj belőle, hogy ne oktasson vissza.

• Az Aspartám sokat ígér, de genetikai kivételeseknek nem ajánlott – a’ címkét el ne hagyd olvasatlanul!

A’ hatóság pedig int minden jóérzésű embert, ki cukormenteset eszik, az se higyje, hogy bűntelen – a’ kalória nem csak a’ cukorban, de a’ zsiradékban lakozik.

V. fejezet: A’ Csokoládé és Bevonómassza Közti Háborúról

E két anyag úgy viseltetik, mint nemes és hamis érme:

• a’ csokoládé tartalmaz kakaóvajat, s íze tiszta, mint a’ hajnali ima;

• a’ bevonómassza pedig növényi zsírral ékeskedik, s az olcsóság illatát árasztja.

A’ Hatóság ezennel kimondja: aki igaz édességet kíván, keresse a’ „csokoládé” szót, s ne dőljön be a’ „bevonmassza” kifejezésnek.

VI. fejezet: A’ Pálinkás Szaloncukorról

Tudtára adatik minden jóérzésű polgárnak, hogy az utóbbi esztendőkben megjelent egy új, nemes, de veszélyes fajta: a’ pálinkás szaloncukor. Ez az édesség a’ magyar lélek alkimista kísérlete: összeolvasztani a’ karácsony áhítatát az alkohol molekuláival. A’ Hatóság – hűen a tudományhoz és a gyomorhoz – ezennel közzéteszi kutatási eredményeit és erkölcsi tanulságait.

A’ Hatóság megfigyelései szerint a’ pálinkás szaloncukor különösen az ünnepi asztalok körül fejt ki szociális hatást, az első példány: vidámságot okoz, a második: filozófiai mélységet, a harmadik: a’ családi titkok előkerülését.

A’ Hatóság nem tiltja, csak int, hogy ne keverd össze a’ gyerekcsomaggal.

VII. A’ lédig szaloncukor rút fortélyairól, és a’ vásárló polgárnak intése

Kik lédig szaloncukrot zsákkal, marékkal vásároltok a’ boltban vagy piacon, tudjátok meg: az efféle cukor gyakorta olyan, mint a vándor árus – születési idejét, nevét, származását, mesterségét nem fedi föl. Tudd meg, jó ember, hogy a’ csomagolatlan szaloncukor gyakran nem hordja magán az írásos bizonyságot, mely megmondaná: ki készíté, miből készíté, mennyi benne a’ csokoládé s mennyi a’ cselszövény. A’ Hatóság parancsolja, hogy ilyenkor kérdezz bátran, mert aki kérdez, az nem bűnös, hanem éber. Ha az eladó hebeg, s papírost nem mutat, távozz izibe! A’ lédig szaloncukor oly szabados, hogy még a’ papírját is leveti. Ott hever tálban, ládában, kosárban – megérinti a’ kéz, a levegő, s olykor a’ kíváncsi gyermek orra is. Így az édesség tisztasága oly hamar múlik, mint a’ hó a’ kályha közelében. Némely galád kereskedő oly ravasz, hogy a’ maradék tavalyi cukrot új papírba tekeri, s mondja: „Friss áru, uram, most érkezett!”

VIII. fejezet: A’ Hatóság Figyelmeztetése a’ Vásárló Polgárokhoz

A’ Nemzeti Hatóság, melly a’ Kereskedések s’ Polgári Fogyasztások rendességének őrizője – megparancsolja, hogy minden bolt, árus tiszta lelkiismerettel, valóságos összetevőkkel dolgozzék. Ha pedig valamely szaloncukorban csalárdság, avagy panaszra méltó dolog találtatik, a’ vásárló nép nyomban forduljon a’ Hatósághoz, mely igazságot szolgáltat és megfeddi a’ bűnös édesség árusát.

(Elérhetőségeiket az újabb kor nyomtatványaiban, internet nevű pergamenen megtalálni méltó.)

IX. fejezet: Záró Rendelés és Áldás

Midőn az ünnep eljövend, s a’ fenyőfa tündököl, emlékezz rá, jó polgár, hogy a’ szaloncukor nem csupán édesség, de bizalom is az árus és a vásárló között.

A’ Hatóság ezennel tudtodra adja: ha bárminő panaszod vagy gyanúd támad, ne a’ csomagolópapírral vitatkozz, hanem jelentsd a dolgot a’ Hivatalnak, mely ítéletet hoz igazság szerint.

Kelt Budán, az Úrnak 2025. esztendejében, de a régi idők hangján írva, hogy az édességhez méltó legyen.

Isten áldja mindazt, ki jó szándékkal vásárol, s a panaszt illő módon jelenti.