Divat vagy diagnózis? – Az ételintoleranciák valósága

Allergia és intolerancia – nem ugyanaz

Az ételallergia és ételintolerancia fogalmát a hétköznapokban gyakran összemossák, pedig két alapvetően eltérő mechanizmus áll a háttérben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása szerint ételallergiáról akkor beszélünk, amikor az immunrendszer egy egyébként ártalmatlan élelmiszer-összetevőt legtöbbször fehérjét – tévesen veszélyforrásként azonosít és támadást, immunválaszt indít ellene. Ilyen például a tojásfehérje, a tejfehérje vagy a földimogyoró. Az allergiás reakció során az immunrendszer specifikus ellenanyagokat, leggyakrabban IgE-típusú antitesteket termel. Ezek az allergénnel találkozva hisztamin és más gyulladáskeltő anyagok felszabadulását váltják ki. Ez az oka annak, hogy a tünetek gyorsan – gyakran perceken belül – jelentkeznek.

Az allergiás reakciót kiváltó anyagokat nevezzük allergéneknek. Már egészen kis mennyiségük is elegendő lehet súlyos tünetek kiváltásához, amely valójában egy immunválasz egy fokozott reakció. A leggyakoribb allergiás tünetek a száj-és torokviszketés, duzzanat, csalánkiütések, légszomj, légzési nehézségek. Az allergiás reakció legsúlyosabb formája az anafilaxia, amely az egész szervezetet érintő, hirtelen fellépő túlérzékenységi reakció. Az anafilaxiás sokk azonnali orvosi beavatkozást igényel, mivel gyors vérnyomáseséssel és légúti elzáródással járhat. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió szigorúan szabályozza az élelmiszerek allergének jelölését. A termékjelölésen az összetevők listájában a 14 fő allergént (pl: búza, tojás, diófélék, földimogyoró, szója) kiemelve (félkövér, aláhúzott vagy dőlt betűvel) egyértelműen jelölni kell.

Az ételintolerancia ezzel szemben nem immunológiai eredetű. Ilyenkor az emésztőrendszer valamilyen okból nem képes megfelelően lebontani vagy feldolgozni egy adott tápanyagot. Ennek az oka lehet enzimhiány, valamilyen felszívódási zavar vagy egyéb, nem immunológiai mechanizmus. A bélmikrobiom – vagyis a bélben élő mikroorganizmusok összessége – szerepe például egyre inkább a kutatások középpontjába kerül. Egyes feltételezések szerint a mikrobiom összetétele befolyásolhatja, hogyan reagál a szervezet bizonyos élelmiszerekre.

A tünetek - puffadás, hasfájás, hasmenés - többnyire az étel elfogyasztása után órákkal vagy napokkal jelentkeznek. Bár kellemetlenek, de nem járnak életveszélyes reakcióval és rendszerint mennyiségfüggők, kis adag még panaszmentes lehet.

A diagnózis felelőssége

Az ételallergia diagnosztikája viszonylag jól meghatározott: bőrpróbák, specifikus IgE-vizsgálatok és szükség esetén orvosi felügyelet mellett végzett terheléses tesztek segítenek a pontos azonosításban. Az intoleranciák diagnosztikája azonban jóval összetettebb. Jelenleg nincs minden esetre kiterjedő, teljes bizonyosságot adó laboratóriumi módszer. A piacon elérhető, IgG-alapú „ételintolerancia-tesztek” népszerűek, ám több szakmai szervezet – köztük a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége – hangsúlyozza, hogy ezek nem alkalmasak diagnosztikai célra. Az IgG-antitestek jelenléte sok esetben épp a normális immunválasz jele, nem pedig betegségé.

Az elhamarkodott, kizárólag ilyen tesztekre alapozott diéták komoly kockázatot hordoznak. Egyre gyakoribb, hogy valaki drasztikusan beszűkíti étrendjét, teljes élelmiszercsoportokat hagy el orvosi kontroll nélkül. Ez hosszú távon tápanyaghiányhoz, a bélflóra kedvezőtlen változásához, sőt pszichés terhekhez is vezethet.

Mivel a tünetek átfedhetnek, laikusként sokszor nehéz különbséget tenni allergia és intolerancia között. A pontos diagnózis kulcsfontosságú, míg allergia esetén akár életmentő lehet a szigorú kerülés és az adrenalin-injekció készenlétben tartása, addig intolerancia esetén sokszor elegendő a mennyiség csökkentése vagy az étrend tudatos átalakítása. A legbiztonságosabb út továbbra is a szakorvosi kivizsgálás és a dietetikai tanácsadás.

Laktózintolerancia – a leggyakoribb forma

A laktózintolerancia az egyik leggyakoribb ételintolerancia. Lényege, hogy a szervezet nem termel elegendő laktáz enzimet, amely a tejcukor, vagyis a laktóz lebontásához szükséges. A bontatlan laktóz a vastagbélbe jutva erjedésnek indul, a baktériumok lebontó folyamatai során gázok és ozmotikusan aktív anyagok képződnek – ennek következménye a puffadás, hasi fájdalom, vagy a hasmenés. A laktáz enzim pótolható tabletta formájában, de fogyaszthatunk laktózmentes tejtermékeket, illetve növényi tejhelyettesítőket is. A helyettesítésekor figyelni kell a tápanyagok pótlására, különös tekintettel a kalciumra.

Nem-cöliákiás gluténérzékenység – mit tudunk ma?

Az utóbbi években egyre többen számolnak be arról, hogy gluténfogyasztás után emésztőszervi vagy akár általános tüneteket – fejfájást, fáradékonyságot, hasi panaszokat – tapasztalnak, miközben sem cöliákia, sem búzaallergia nem igazolható náluk. Ezt az állapotot nem-cöliákiás gluténérzékenységnek nevezik. A klasszikus cöliákia egy autoimmun betegség, amelyben a glutén hatására a vékonybél bolyhai károsodnak, a nem-cöliákiás gluténérzékenység esetében viszont nincs kimutatható autoimmun folyamat vagy allergiás mechanizmus, és jelenleg nincs specifikus laborvizsgálat sem a diagnózis megerősítésére. A diagnózis alapja a negatív cöliákia- és allergiavizsgálatok mellett a panaszok megszűnése a gluténmentes étrend során, majd azok visszatérése a glutén fogyasztásakor. A kezelés gluténszegény, vagy gluténmentes étrend, de nem szükséges olyan szigorúsággal tartani, mint a cöliákia esetén. Fontos, hogy az étrend ne szűküljön be és ne kizárólag feldolgozott „gluténmentes” késztermékre épüljön. Jó alternatívák lehetnek a köles, hajdina, quinoa.

Kalcium allergiára? – Egy makacs tévhit nyomában

Sokan ma is úgy gondolják, hogy allergiás reakció, bőrkiütés vagy darázscsípés esetén érdemes kalciumot bevenni. A tudományos bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a kalcium önmagában nem csökkenti az allergiás reakciót. Allergia során hisztamin szabadul fel a szervezetben, amely az értágulatért, viszketésért, duzzanatért felelős. A tévhit eredete egy korábban forgalmazott gyógyszerhez köthető: a Calcium-Sandoz korábbi változata kalciumot és antihisztamint is tartalmazott, így valóban enyhítette az allergiás tüneteket. A ma kapható, hasonló nevű készítmény azonban már csak kalciumot tartalmaz – a köztudatban mégis fennmaradt az a meggyőződés, hogy „a kalcium jó a csípésekre”.

A tünetek enyhítésére antihisztamin-tartalmú készítmények alkalmasak.